Nyitófilm – 66. Velencei Filmfesztivál
Külön vetítés – Torontói Nemzetközi Filmfesztivál, 2009.
Legjobb idegennyelvű film – Hivatalos olasz Oscar-jelölés, 2009.
Legjobb idegennyelvű film – Golden Globe-díj jelölés, 2010.
Giuseppe Tornatore, az Oscar-díjat CINEMA PARADISO (1989), valamint az Oscar-jelölt THE STAR MAKER (1995) rendezője, a történetmesélés mestere, aki főleg arról a képességéről ismert, hogy elképesztő érzékkel látja meg, és ábrázolja az élet varázslatos pillanatait. A legújabb, BAARÌA című filmje megható tiszteletadás Tornetore szicíliai szülővárosa előtt. A gazdag, napérlelte képkockákon három szicíliai generáció története bontakozik ki, a történet az 1930-as évektől az 1980-as évekig kalauzolja nézőit.
A BAARÌA Giuseppe Tornatore buja, és egyben romantikus története egy férfiról, aki felnő, megházasodik, felneveli gyermekeit, megöregszik, és mindeközben hihetetlen élettapasztalatra tesz szert. Emellett a kisvárosi élet szórakoztató illusztrációja is, a filmbeli faluban, ahogy az lenni szokott, mindenki ismer mindenkit, és mindenki beleüti az orrát a többiek dolgába.
A történet főhőse egy Peppino nevű fiú, aki az 1930-as években Baarìa (Tornatore Bagheria nevű szülőfalujának helyiek által használt neve) kíméletlen, kemény világában próbál meg érvényesülni. A forró, poros szicíliai helység gyakorlatilag egyetlen főutcából áll. A fiú itt számtalan kalandot él meg, de kevés igazán emlékezetes dolog történik vele. Legfontosabb emléke, ahogy a férfiakat figyeli, akik a főtéren szerencsejátékot játszanak, majd elmerül a némafilm vetítés varázslatában, eközben kecskék megeszik a tankönyveit. A felhőtlen kalandoknak az utcán, fekete uniformisban masírozó fasiszták, a II. világháború, és a felszabadulás eksztatikus pillanata szolgáltat történelmi hátteret.
A kisfiúból hamarosan férfi, és igazi egyéniség lesz. A háború utáni, kaotikus Baarìa forgatagában a már idősebb Peppino (Francesco Scianna) csatlakozik a Kommunista Párthoz.
A szegény családból érkezett férfi, aki a helyiek megszégyenítésének szemtanúja volt, úgy gondolja, csakis a szocializmus lehet az igazságosabb világ felé vezető út. Ekkor beleszeret a hollófekete hajú Manninába (Margareth Madè), akinek szülei pont a fiú párttagsága miatt ellenzik a kapcsolatot. Az öregedő Peppino megtapasztalja, ahogy a sikerrel együtt jár a bukás, és a boldogság fájdalommal vegyül. Baarìa falujában az élet néha egyszerű, néha nagyon bonyolult, néha vidám, néha szomorú; egy biztos, semmiképpen sem unalmas. Tornatore imádja ezt a világot, a karaktereit, és a tájat, mindez varázslatosan életre kel egyetlen érintésére. Hihetetlen képességel idézi meg az ifjú, meggyőződéséért küzdő főhős álmait és vágyait. A BAARÌA egy egész életnyi lét csodáját a nézők elé tárja.